Az épület Dorottya utca–Szende Pál utca (ma Wekerle Sándor utca) felőli bejáratán juthattak be egykor a bank ügyfelei. A márvány uralta szabálytalan formájú előtérből nyílik a pompás, kitűnően megvilágított, hatalmas pénztárcsarnok.
Tervezéskor a pénztári ügyfélforgalmat jól elkülönítették a reprezentatív igazgatósági szárnytól. Az ügyfelek kényelmét színvonalasan kiszolgáló helyiség a tömb zárt, védett területére került. Itt sikerült először teljesen kiküszöbölni azt a hibát, ami más bankoknál szinte mindenütt megfigyelhető, hogy a természetes fénnyel megvilágított pénztárhoz csatlakozó sávban az irodai alkalmazottak sötét munkahelyen dolgozzanak.
Az üvegtető páratlan szépségű, idomüvegekből összeállított bevilágító felületet ad, erős fénnyel árasztva el a teljes helyiséget – hasonló megoldással találkozhatunk a Gresham-palotánál is. A pénztárterem – korában egyedinek számító – szellőzőrendszerének szépen formált befúvó és elszívó nyílásai az üvegtető alatti párkányban ma is jól láthatóak.
A pincében elhelyezett úgynevezett alsó, süllyesztett trezorok a pince/mélypince szintre kerültek. Ehhez a föld alatt is komoly építészeti munkát kellett elvégezni, hiszen két méterrel a folyó vízszintje alá kellett menni az alapokkal – és a pincékben kellett elhelyezni biztonsággal szárazon a trezorokat. Az épület így gyakorlatilag egy betonteknőben áll.