Az egykori banképület tervezésekor a pénztár ügyfélforgalmát jól elkülönítették a reprezentatív igazgatósági szárnytól. Az ügyfelek kényelmét színvonalasan kiszolgáló pénztárterem a tömb zárt, védett területére került.

A szabálytalan formájú előtérből pompás, kitűnően megvilágított, hatalmas pénztárcsarnokba jutunk. A pénztárcsarnokban ennél az épületnél sikerült teljesen kiküszöbölni azt a hibát, ami más bankoknál szinte mindenütt megfigyelhető, hogy a természetes fénnyel megvilágított pénztárhoz csatlakozó sávban az irodai alkalmazottak sötét munkahelyen dolgozzanak.


Az üvegtető páratlan szépségű, idomüvegekből összeállított bevilágító felületet ad, erős fénnyel árasztva el a teljes helyiséget.
A pénztárterem  - korában egyedinek számító - szellőzőrendszerének szépen formált befúvó és elszívó nyílásai az üvegtető alatti párkányban ma is jól áthatóak.

A pincében elhelyezett úgynevezett alsó trezorok a pince/mélypince szintre kerültek. Ehhez a föld alatt is komoly építészeti munkát kellett elvégezni, hiszen két méterrel a folyó vízszintje alá kellett menni az alapokkal - és a pincékben kellett elhelyezni biztonsággal szárazon a trezorokat. Az épület gyakorlatilag egy betonteknőben áll.